Ezt a bejegyzést mint egy kis bemutatkozást írom, hogy betekintést nyerjen a kedves olvasó, hogy hogy jutottam el oda,hogy azt csináljam, amit szeretek.

A művészet, a rajz formájában kiskorom óta jelen van az életemben, mégis viszonyleg későn kezdtem el ezzel komolyabban foglalkozni. De szerencsére megtörtént... és ezért hálás vagyok a sorsnak, hogy fenéken billentett, hogy az felé terelt, ami az ereimben csörgedez. Néha a traumák, a balesetek terelnek a helyes útra, de ez már filozófia. Hogy a sors egyik segítőjének nevet is adjunk,  Ambrus Judit volt az, aki először rajzaival kápráztatott el, majd az arcfestés terén mutatta meg tehetségét, ezzel nekem is kedvet csinálva. Emellett folyamatosan bíztatott, segített, dícsért. Ezenkívül sokat köszönhetek a Rajz mánia nevű Facebook csoportnak, ami az inspiráció kimeríthetetlen tárháza. Ennyit az alapokról.

De hogy lett ebből arcfestés? Hát úgy, hogy anya vagyok és mint olyan, mindent egy anya perspektíváján kresztül nézek. Eleve az aktív alkotókorszakom már kétgyermekes anyaként ért utol. Adta magát, hogy az első adandó alkalomal a gyermeknevelésben kamatoztattam tehetségemet: nevezetesen az óvodai farsangokon. Ilyen próbálkozásaim alkalmával jöttem rá arra is, hogy a krétás arcfestékeket bizony nehéz eltávolítani,mert zsírosak, és a pici hároméves gyerekeknek mitesszeres lehet tőle a bőre. Ez azért különösen elszomorító, mert rengeteg óvodában tartanak ilyen krétát. Arról nem is szólva, hogy végeredmény is elég siralmas ezekkel az eszközökkel. Egyszóval néhány farsanggal a hátam mögött ( Judittól látva, hogy ezt másképp is lehet) vettem néhány vízoldható arcfesték alapszínt, kis kiszerelésben. Nem volt egy csúcsminőség, nem fedett olyan szépen, ecsetem is csak egy kicsi volt, de mégis zongorázni tudtam volna a különbséget. Itt elindult valami, visszafordíthatatlanul. Évek óta alkottam, mégis úgy éreztem most valami a helyére kattant. Nem kellett sok idő, és profi festékeket, ecseteket és kellékeket rendeltem,gyakoroltam, gyakoroltam és gyakoroltam. Néhány hónap után elindítottam a vállalkozásomat, ami művész lévén már jó ideje esedékes volt, csak at utolsó lökés kellett.

A képzőművészet megmaradt, aktívan alkotok, megrendeléseket fogadok, rajzolok, festek pirográfozok. De kell ez a típusú alkotás is, amikor a művész azonnali,őszinte visszajelzést, elismerést kap. A gyerekek öszinték, azonnal látod a szemükben a véleményüket és egy gyerekmosolynál nincs szebb dícséret! Egy rendezvény pezsgése egy hennázás mármár spirituális élménye is sokat jelent nekem.

Szeretek minél több technikával foglalkozni, és persze a piaci igények is befolyásolnak. Régóta csodálom én is a gyönyörű hennákat. Főleg azért, mert nem vagyok tetováláspárti. Nevezz maradinak,  de rajtam nincs egy sem. Másokon nagyon tetszenek, ám nem szeretnék maradandó képet viselni magamon. A hennában az a jó, hogy annyifélét csinálhatok, amennit csak szeretnék :) Ez egyfajta kényeztetés, olyan mint egy ékszer, amivel az ember megajándékozza magát. Van egy tipikus csillogószemű mosoly, ami mindenkinek az arcára kiül, ha meglátja a kezét, lábát, stb. hennával kidíszítve. Jó viselni, mert még a rengeteg tetovált ember között is kitűnik a tömegből. Egyben elegáns és vagány viselet, ami ugyanúgy jól áll egy tininek, vagy akár egy érett felnőttnek.

Blogjaimban munkatapasztalatimat szeretném majd megosztani. Remélem hasznára válnak az olvasóknak!